a tavasz ígérete

Gyönyörűséges napsütés mindenütt, persze locsog tocsog minden, de a látvány kárpótol: a maradék poshadt havon szikrázik a napsütés, Rudikutya arany szőre pedig csak úgy csillog, mint valami vámpírfiú.

Nem is akaródzik a gépnél ülni ilyenkor, kissé korainak gondoltam, de kiteregettem az udvarra. Hadd fújja csak az előtavaszi szellő a ruhákat. A mai projekt fele tehát teljesítve: gép nélkül, a szabadban.

Ahogy kinézek, a szomszéd cicamica is tekintget a napba, és még Rudikutya se veszi a fáradtságot, hogy elugassa onnét.Talán barátságsot kötnek az idén? Talán más is barátságot köt olyannal, akivel eddig nem sikerült? Talán változást hoz ez az idő már? Vagy pedig két nap múlva ismét szakadó hóesés lesz…Reméljük a legjobbakat, én egyelőre ígéretesnek érzem nem csak az időt, de az életet is.

Szép új világ vár ránk talán…